A blog indításának dátuma kényszerítő erővel hat: muszáj az eddigi edzővel foglalkozni, akinek a poszt születésének pillanatában még nincs hivatalos utóda, de mindenki tudja hetek óta, hogy Benítez fog érkezni az olasz mester helyére.

 Ancelotti ide hozatala és menesztése tulajdonképpen logikus lépések. Igen, a menesztése is.

Mou szétrobbantotta az öltözőt a sokak által szentnek, ikonnak, érinthetetlennek tartott Casillas hathatós közreműködésével. Az egykori ikon, aki mára paródiája önmagának, tevékeny részt vállalt abban, hogy Mou ne maradhasson tovább a csapatnál. Persze kérdés, hogy egyáltalán jó lett volna, ha marad? Az a csapat nem volt többre predesztinálva, mint amit elért, még akkor sem, ha Ramos égbe küldött 11-ese is kellett a BL-kieséshez -- vagyis csak a (bal)szerencsén múlt, hogy a Real meddig jut a BL-ben.

Az utolsó évben már senkit nem érdekeltek a címek, csak, hogy mikor lesz vége a feszültségeknek, amelyek láthatóan felemésztették a Madridot. Nyugalomra volt szükség, ez egyértelművé vált -- egy olyan edzőre, akire felnéznek a játékosok, és aki nem úgy égeti ezer fokon őket, hogy közben ők maguk is lángra kapnak. Ez az ember lett Carlo Ancelotti.

Ancelotti edzőként kétszeres BL-győztesként érkezett a csapathoz, ugyanakkor a Milanos évei óta lényegében semmi nem tett le az asztalra. Ezt különösen érdemes fejben tartani akkor, amikor Benítez érkezése kapcsán fröcsögnek a szurkolók, és ilyeneket hangoztatnak, mint "nem kéne tíz évvel ezelőtti eredményekkel takaróznia". Ancelotti semmit sem tud felmutatni, amióta eljött a Milanból -- ezt ugyanúgy felrótták neki a mindenkinél okosabbak, mint most Beníteznek, csak a rövid emlékezet miatt ma már mindenki úgy tudja, hogy Ancelotti érkezését örömtüzek gyújtásával ünnepelték a Real Madrid akkor egyetlen szurkolói blogján. Hát nem. Ugyanolyan "Isten mentsen" hozzáállással fogadták a mindentudók, mint most a "spanyol pincért".

Ancelotti azonban nem foglalkozott a magyar szurkolók felháborodásával, amiért ő lett az edző, és valóban meghozta azt, amiért szerződtették: lenyugodott az öltöző, beépültek Pérez igazolásai. (Vagy talán Ancelottiéi? Ha jó játékos, akkor Ancelottié, ha rossz, akkor csak Pérezé lehet).

Az első évben megszerzett Tizedik elhallgattatta a kritikákat, pedig soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Casillas elképesztő hibájának köszönhető a csapat lényegében elbukta a döntőt, csak jött a 93. perc és a tavaly hónapokon át zseniálisan játszó Ramos...

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Realnak egyszeri, kifutott eredménye volt a BL-cím, de Ancelotti következő éve megmutatta, hogy az olasz mester mégsem az a messiás, akinek ekkor már mindenki hinni akarta. Már az első éve bajnoki címének elbukása is intő jel volt, a második év 22 meccses győzelmi sorozata pedig csak szépségtapasz lehetett egy lepusztulóban levő épületen. A második évben kiderült, hogy a mester egyszerűen nem tud mit kezdeni a csapattal. Nem olyan értelemben, hogy nem tudja javítani a hibákat, hanem olyan értelemben, ahogyan egy hároméves gyerek "nem tud mit kezdeni" egy 5000 darabos kirakóval.

Ancelotti hisz a 4-3-3-ban. Azonban ez a csapat sokkal többre képes annál, mint hogy egy formációban végignyomjon egy szezont, és közben csak kényszerből rotáljon az edző. Bár divat ráfogni Pérezre a rotáció hiányát, valójában semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy Pérez az elmúlt években bármikor is kérte volna bármely játékos szerepeltetését. Az ellenkezőjére vannak bizonyítékok.

1. Mou-nak szabad kezet adott, ezt mindenki elismeri (még Valdanót is kirúgta Mou kedvéért). Nem logikus, ha bábot akar a padra.

2. Benítez egy konfliktusos edző, akit több helyről is kirúgtak, mert szembeszegült a vezetőséggel. Most mégis hozzák. Nem logikus, ha bábot akar a padra.

3. Ancelotti a télen kijelentette, hogy Pérez sosem diktálta le neki a kezdőt, és

4. Pérez is azt mondta, hogy nem szólt bele a csapat összeállításába.

Abban mindenki egyetért, hogy a csapat halálát a rotálás teljes hiánya okozta. A játékosok elfáradtak a terhelés alatt, fejben jobban, mint fizikailag (heti egy vagy két 90 perces meccs 10 kilométer futással ne halasszon már meg senkit). Ancelotti mégis csak akkor váltott, ha valaki megsérült. Miközben a csapatban benne volt a rotálás lehetősége, hiszen a kutyaütők ellen játszhatott volna rendszeresebben Chicharito, Arbeloa, Illarra, Khedira, Jesé, Nacho, Isco (ha már nem volt kezdő), a kapuban védhetett volna Navas. Az, hogy Ancelotti lényegében sosem rotált, megint csak azt bizonyítja, hogy az egészhez Péreznek volt a legkevesebb köze. Azt még értenénk, ha Pérez beteteti a csapatba Bale-t -- de azt senki sem mondhatja komolyan, hogy lényegében a kezdőt ő diktálja le Ancelottinak...

Ancelotti szerelmes volt a saját taktikájába, amelyet villámgyorsan kiismertek az ellenfelek, de már a mezei szurkoló is látta, hogy mi a Real halála: ha letámadják vagy ha betömörülnek ellene. Ha ezt a kettőt egy csapat váltogatta is a meccsen, akkor főleg vége lett a habfehér balettnek. Ancelotti viszont nem volt hajlandó belátni, hogy a csapat nem működik 4-3-3-ban, vagy ha már abszolút nem hajlandó változtatni a felálláson, akkor legalább a játékosokat rotálja a 4-3-3 egyes posztjain.

Sajnos Ancelotti legnagyobb hiányosságát ő maga leplezte le, amikor többször kijelentette: ha Bale egészséges, akkor játszik. Ez rossz üzenet volt Iscónak, aki a tévékamerák előtt nyilatkozta, hogy nagyon csalódott a mellőzöttsége miatt. Bale-nek nem különben rossz üzenet, hiszen ugyan ki hajtana teljes erővel, ha bérelt helye van a csapatban? És rossz üzenet volt az összes többi játékos felé is, mert ebből is látszott: ha nincs sérülés, nincs rotálás. Hiába Chicha a legjobb csatár az edzésen, ha egyszer Benzema került az "örökös kezdő" feliratú skatulyába.

Végezetül azt mondhatjuk, amit Mou-ról is mondhattunk: megváltás volt, hogy jött, és megváltás volt, hogy ment. Ancelottira ez ugyanígy, szó szerint igaz. A Tizedik megszerzése, akármilyen körülmények között is sikerült, csodás teljesítmény. Senkinek nem adnak ajándékba BL-címet, és az oly annyira vágyott trófea miatt Ancelotti ugyanolyan helyet érdemel a szívünkben, mint Heynckes. Azonban Ancelottinak mennie kell. A játékosok szeretik, a szurkolók szeretik. Rendben. Az elnökség mégis leváltotta. Elmondom, hogy ha én lettem volna az az ember, aki ki akarja rúgatni Ancelottit (Pérez a távozását akarta, ez látszott), mit kérdeztem volna a tagoktól a mindenről döntő gyűlésen. Íme:

-- Mégis mire számítanak?

Ennyi. Ancelotti borzalmasan egysíkú játékot erőltetett a Realra. Ezt hónapok óta mindenki tudta, csak éppen ő maga nem látta be a hibát. Ha ennyi idő nem volt elég, hogy váltson, akkor mégis mire várjunk? Hátha majd jövőre elkezd rotálni? És ha nem? Akkor majd kirúgjuk menet közben? Vagy majd Pérez rászól, és immár tényleg lediktálja a kezdőt? Mindjárt igazolva látná magát mindenki, aki már most is azzal áltatja magát, hogy mindenről Pérez tehet. Ancelottinak tehát mennie kellett. Hogy most Benítezre van-e a szükség? Mivel a klub őt választotta, ezek szerint tud valamit, ami miatt ő a következő edzőnk. Edzette az utánpótlást még a rongylabdák korában, nem ismeretlen ember. Mivel egy csomó játékost vitt a Napoliba a Realból, abban is biztosak lehetünk, hogy tisztában van a keretünkkel, az erejével, a hiányzókkal. Konfliktusos megmondóarc, aki biztosan nem engedi, hogy belepofázzanak a dolgába. Mivel csak két évre kell előrenézni, talán meg is lehet tippelni, hogy milyen eredménnyel fog dolgozni nálunk, de csak egy másik posztban.