Benítez

Talán ma mutatják be az új edzőt, lehet, hogy nem -- a világon semmi jelentősége a protokollnak. A lényeg az edzője személye és az, hogy milyen évekre számíthatunk vele.

A sport1-en és még több helyen soha senki nem mer mondani semmit. Értékelés helyett megy a szarkenegetés: ha megkérdeznék Nyilasit vagy Vincze Ottót, hogy mi a véleménye Benítezről, akkor úgy nyilatkoznának, mintha a tőzsdéről kérdeznék őket: "Lehet, hogy Benítezzel felível a Madrid csillaga." "Talán most volt itt az ideje a váltásnak." "A lemenőben levő Madrid ezzel esetleg megint feltámadhat. De vigyázzunk, lehet, hogy mégsem Benítez a legjobb választás."

Ezektől a szakértői megállapításoktól rosszul vagyok. Nem csak azért, mert kenegetik a szart, hanem mert az is látszik rajtuk, hogy fogalmuk sincs arról, amiről kérdezik őket. Százszor jobban el tudok fogadni egy véleményt, ha meg van alapozva, és esetleg később mégsem bizonyul igaznak, mint egy semmitmondó, himihumi nyilatkozatot, amelynek tartalma csupán a nagy büdös nihil.

A világegyetem nem determinált, de mégis sejthetők bizonyos irányok, trendek, amelyek alapján felvázolható a jövő forgatókönyve. Nézzük, mit ír a forgatókönyv egyik változata Benítezről.

 

Az általános (és a főblogon lassan szopkodásba átforduló) fanyalgás ellenére Benítez egy meglehetősen szűk elit tagja: BL-t nyert a Liverpoollal (Ancelotti ellen), kétszer BL-döntőbe vezette a Valenciát, mellette sok kupagyőzelme van európai és nemzeti szinten is olasz, angol és spanyol csapatokkal. Ilyen tekintetben hasonlít Ancelottira vagy Mou-ra, akik szintén több országban meg tudták mutatni, hogy nem egycsapatos sikeredzők, mint Guardiola (vagy Ferguson?), hanem a körülményekhez igazodó, kiváló szakemberek.

Mit írjunk a forgatókönyvbe? Írjuk be azt, hogy Benítez az első évében megpróbálja megtalálni az egyensúlyt a csapatban rejlő lehetőségek és a saját elképzelései között. Úgy tűnik az eddigi karrierjéből, hogy az üzleti megfontolások meg a klubikonok hidegen hagyják. Szinte hihetetlen, hogy a sajtó szerint Benítez inkább Bale-re, mint CR-re építené a csapatot (CR már 30 elmúlt, Bale csak 25), sőt akár el is adná Ronaldót, ha nem jön be a taktika, amely szerint Bale középcsatár lesz, Benzema mehet akárhova, CR pedig marad a szélen, és egyre kevésbé vonják be a góllövésbe. Mondjuk kérdéses, hogy mit szól ehhez CR? Pérez nyilatkozata nem sok jót ígér Ronaldónak. Az elnök szerint nem akarják eladni őt, kivéve, ha a szupersztár maga kéri az eligazolását. Felmerültek még további igazolások is (Agüero, Verratti, De Gea), de ezeket egyelőre hagyjuk. Mindenesetre, ha Casemiro jön és jön Verratti is, akkor nyilvánvaló, hogy az Ancelotti-féle "védekezzenek a támadók" felfogásnak, amely egy nulla címes szezont hozott idénre, vége. Sőt: akár jön ez a két játékos, akár nem, pusztán már a tapogatózások is arra utalnak, hogy Benítez konzervatívabb játékot fog játszani, mint elődje.

 

Vagy nem is Benítez állítja össze a csapatot? A Realnál a történeti előzmények miatt rendre felmerül a pletyka (soha senki nem igazolta még), hogy Florentino Pérez manapság is belebeszél az összeállításba. Ha ez igaz lenne, akkor Benítez vagy visszautasította volna a felkérést, vagy Pérez fel sem kérte volna.

A forgatókönyvbe nyugodtan beírhatjuk, hogy Benítez ugyanolyan erőskezű, konfliktusos ember lesz, mint Mou volt. Pellegrini után kellett Mou, aki után kellett Ancelotti. És, úgy tűnik, most ismét egy kemény emberre van szükség: Benítezre. A korábbi konfliktusai alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Benítez nem fog finomkodni a játékosokkal. Nem olyan hangulat lesz az öltözőben, mint Ancelotti apuka alatt. Benítez nem atyai barátja, hanem tábornoka akar lenni a játékosoknak, és ebben óriási veszély rejlik. Ancelottit szerették az öltözőben, ezért a kudarcok után is kiálltak mellette a játékosok. Nem akarták bűnbakként odatolni. Viszont egy nem mutyizós-bratyizós edzőt a sikertelen szereplés után simán megtámadhatnak a játékosai. Mou-val egyéni véleményem szerint pontosan ezt történt az utolsó évében. Amíg ment a szekér (végre sikerült megtörni a legyőzhetetlen sátánt), addig elfogadták a generális iránymutatását. Amikor elkezdett döcögni (2012 őszén), akkor viszont a mélyben háborgó gyűlölet ellene fordult, hiszen az eredmények nem igazolták poroszos-spártai vezetését.

És akkor ott van még a tény, hogy nem csak a csapat fordulhat ellene, hanem Pérez is, aki hatalmas súlyt képvisel az elnökségben. Benítez bizonyosan mindenbe bele akar majd beszélni, hiszen a Liverpoolnál még az utánpótlásképzést is ő akarta átformálni, a Valenciában súlyos konfliktusa volt amiatt, hogy nem kapta meg a kiszemelt játékosokat, a Realnál pedig Valdanóval veszett össze, amikor még az ifistákat edzette, vagy húsz éve. Ezt Pérez nyilván tudja. Ha mégis őt választotta, akkor nyilvánvaló, hogy nem akar beleszólni a csapat irányításába, teljesen szabad kezet ad Beníteznek.

 

Végül a forgatókönyv része az is, hogy milyen címeket sikerül nyerni Benítezzel. Mindenki látja a Barcelona idei példáján, hogy totális képtelenség megjósolni a spanyol bajnokot, nem is beszélve a Juve-Barca párharcról a BL-döntőben: nem hinném, hogy van ember, aki a Barca triplázására tippelt volna tavaly decemberben, a Juve döntőbeli szereplése pedig... A kupakirály (összesen két bajnoki címe van, miközben tízszer nyert valamilyen kupát!) Benítezzel behúzhatónak tűnik a Király Kupa, azonban megint csak itt van a Barca az útban, amely feltámadt hamvaiból, és úgy tűnik, a világ legerősebb támadóhármasa címeket hoz nekik akkor is, ha a csapat többi része nem tud felnőni az egykori űr-Barcához.

A bajnokság kimeneteléről szó se essék. Benítez rotálni fog, az bizonyos. Állandóan piszkálgatni fogja a taktikát, a csapat összeállítását. A második hely biztos, az első hely lehet a Barcáé vagy a miénk, képtelenség ennyire előre látni, főleg, hogy a Barca sem reked meg az idei játékánál, tehát a bajnoki cím kétismeretlenes egyenlet.

A BL? Nem kell túl nagy bátorság annak kimondásához, hogy a négybe kerülünk. A játékosanyag, különösen a tervezett cserékkel, simán elegendő egy BL-győzelemre, de a Bayerné is az volt korábban, a Juventusé meg aligha, aztán előbbi mégsem nyert, a Juve meg mégis nyerhet a bükkfalábú Moratával a csatár pozíciójában. (Félelmetes ezt leírni -- Morata kétszeres BL-győztes lehet, miközben a dagi Ronaldo, Ibra egyszer sem nyert. És Moratában simán benne van, hogy később is nyer még egy BL-t valami csoda folytán, ami a futball-lexikonok "leggroteszkebb rekordok" fejezetében előkelő helyet fog kapni.)