Elegem van már a csapatból, és abból a helyzetből, ami elég hosszú idő óta alakulgatott a csapat körül, hogy mostanra gejzírként törjön fel a fos a csatornafedeleken.

Mi romlott el? Mikor? Miért? Mindenkit ez foglalkoztat, hiszen nyilvánvaló, hogy a Madridnak az idei éve is totális bukás lesz, sőt a transzfertiltás miatt alighanem a következő két évnek is lőttek. És közben az ősrivális többmintegyklub mindent letarol – köszönik szépen az ölükbe hulló lehetőséget, hiszen nincs egyetlen komoly ellenfelük sem Európában, sem Spanyolországban. Pedig 2010 után nem így nézett ki a helyzet.

Mou alatt egy brutális 5-0-val kezdődött a Barca elleni hadjárat – vagyis már a háborús hadüzenet napján szétlőttek, halomra gyilkoltak és megaláztak minket. De akkor történt valami. 2010. november 29-én valami történt, ami – úgy tűnt – mindent megváltoztat. Mou ugyanis az utána következő edzőinkkel szemben megértette, hogy valamit tennie kell. És lehet őt gyűlölni, de a távozása óta eltelt évek világosan mutatják, hogy Mou egyedülálló képességekkel rendelkezik. Visszanézve olyan egyszerűnek tűnik minden, amit csinált: felmérte a csapatot és az ellenfeleket, kitalált egy taktikát és a végtelenségig csiszolva végül megalkotta mesterművét. De akkor joggal horgad fel a kérdés mindenkiben: miért nem tudta ugyanezt megcsinálni Ancelotti, Benítez vagy Zidane?

Mit csinált Mou?

Tanult a hibájából. A 2010-es Real erős csapat volt, de a Barca simán verte a habfehér társaságot. Az első személyes találkozás során Mou felmérte a helyzetet, és utána ráállította a csapatot egy olyan útra, amelynek a végén mind a kupában, mind a bajnokságban megelőztük a Barcelonát. Mou "egyszerűen" csak ennyit tett: a körülményekhez igazította a csapatot. Megcsinálta a világ legjobb kontracsapatát; úgy igazolt, ahogyan kellett, és szépen lassan felépített egy olyan gárdát, amely Barcelonában verte a Barcelonát. Hogy ez milyen elképesztően nehéz feladat, arra bizonyíték, hogy az utána következő edzők képtelenek voltak megbirkózni vele. Valójában, ha lenne igazság a földön és a focipályákon, Mou-nak a kupa és a bajnokság mellett be kellett volna húznia a BL-t is.

Alatta fordult elő utoljára, hogy a csapat koncepció alapján, jól látható taktikával, kiválóan felépítve, gyilkos pontossággal működött. Nyugodtan lehetett leülni a tévé elé, mert soha nem éreztem úgy: súlyos vereségbe futunk bele az ATMA vagy a Barca ellen (az 5-0 előtt a tévéstúdióban is azt tippelték: a Real nyer!). Célfutballt játszottunk, ez igaz – ki ne emlékezne rá, hogy hányszor előfordult: rúgtunk két-három kontragólt az első félidőben, a másodikban pedig ültünk az eredményen. Sajnos Mou-nak ez volt a felfogása és az egyetlen taktikai hibája: ezért nem sikerült a BL döntőjébe jutni. Így álltunk hozzá a dolgokhoz, segítve a Bayern botlábú Gomezét, hogy visszahozzon egy elvesztett meccset a sírból, és utána Ramos büntetőjével kiejtsenek minket.

Hogy kimagaslóan jó időszak után mi történt, az sosem fog kiderülni, de valószínűleg Mou személyisége elkezdte szétbombázni a csapatot. Nem jöttek az eredmények, a csapattagoknak elege lett Mou diktatórikus módszereiből, amelyek a győzelmek hiányában már nem voltak igazolhatók, és mindenki háborút indított mindenki ellen. Persze adódik a kérdés: mit kellett volna csinálni? A válasz: valószínűleg menthetetlen volt a csapategység, így végül is teljesen mindegy lett volna, hogy Mou szabad kezet kap (azt kapott), vagy nem. Hiába dobta ki a csapatból Casillast, semmi sem változott, mert ellene fordultak mások is, és a végén már gyűlölték egymást a lázadók és a kapitány.

Ancelotti

Ancelotti kapott egy nagyon jó csapatot, amelyből a BL-címmel kihozta a legtöbbet. Mármint nem a csapathoz képest a legtöbbet, hanem magához képest. Ancelotti jó edző, de sajnos képtelen bármiféle megújulásra. Miután megtalálta a legjobb kezdőt, benne Di María helyét, akkor sem változtatott, amikor muszáj lett volna. Sok volt a sérülés, de az sem lehet magyarázat arra, hogy a csapat csak a kupákban tudott valamit felmutatni, a bajnokságban 2014-ben csak harmadik lett, és legyük őszinték: a BL-t is csupán a szerencsének köszönhette. Ha utóbbi nincs, Ancelotti egész regnálása alatt egyetlen kupagyőzelmet tudott volna felmutatni. Bár a játékosok kiálltak mellette, eredményesség szempontjából visszalépés történt (a 93. percben "megnyert" BL-döntő a vakszerencse számlájára írható, nem Ancelottiéra).

A csapatból kiveszett az a tűz, ami Mou alatt megvolt, és miközben Mou alatt nem összevissza igazoltunk, Ancelottinál már megjelent két hatalmas probléma: a védekező középpálya hiánya és az azonos posztra szerződtetett játékosok gondja. Bale és CR egy pozícióban szeretett volna játszani. A középpályánkon megszűnt a védekezés, mert egyszerre tűnt fel a pályán Modrics és Isco, illetve Alonso sem tudott rombolni. Micsoda különbség: Ancelottinál a kupadöntőben Modrics, Isco és Alonso volt a középpálya, míg Mou-nál Pepe, Alonso és Khedira. Aligha kell magyarázni, hogy melyik a szilárdabb felállás, akkor is, ha mindkét csapat megnyerte a párharcot, tehát a statisztikák alapján mindkét formáció egyaránt jó. A statisztikák alapján...

És akik utánuk jöttek

Ancelotti lebontotta Mou villámgyors kontracsapatát, és a labdatartásra építette a játékot. Alatta kezdett eltűnni a középpályáról a védők elé húzott szilárd fal, amit Benítez és utóbb Zidane teljesen zárójelbe tett. Mou-nál elképzelhetetlen lenne, hogy a csapat hat támadóval és négy védővel álljon fel, akik közül Marcelo lényegében nem tekinthető védőnek – vagyis hét támadó szellemű játékos legyen a pályán és mindössze HÁROM védő (Carvajal amellett is jó védő, hogy segíti a támadásokat). Emlékezzünk csak: a Filozófus (gardióla) és próbálkozott ezzel, de még a tikitökit játszó Barcának sem sikerült három védővel megoldania a feladatait, pedig ott a védők előtt még güriző emberek is voltak a középpályán. Nálunk a háromvédős felállás az első pillanattól halálra van ítélve, mert Kroos nem hajlandó 9km/h fölé gyorsítani, Isco és James "védekezésére" gondolva kiráz a hideg, Modrics pedig egyedül még akkor is kevés, ha éppen nem eladja a labdát a saját térfelünkön, hanem próbálja megtámadni az ellenfél játékosait.

Gyors-gyors-lassú-lassú-lassabb-még annál is lassabb

Szóval Mou villámgyors kontracsapatát az utána következő edzők szépen lelassították, és kiöltek belőle minden koncepciót. Ancelotti saját elképzelései fogja lett, ami Mou-ra is igaz, csak Ancelotti elképzelései nem annyira jöttek be (hagyjuk a BL-t). De még ha igazolnák is őt az eredmények, akkor is igaz: a folyamat, aminek a végén járunk, már alatta elkezdődött. Benítez és Zidane száműzte a védekező középpályásokat a csapatból, mert gólra törő, labdatartáson alapuló játékot akarnak játszani. Csak a csapat erre alkalmatlan. Ugyanis ehhez a játékhoz, bár elsőre nem úgy tűnik, nagyon gyors és rengeteget futó játékosokra van szükség. Mou alatt a villámgyors kontracsapat elbírta a lassú Özilt, Khedirát és Xabi Alonsót. Látszólag ellentmondás, hogy a labdatartásra épülő, tehát nem a gyors kontrákra alapozó csapat viszont nem tudja elviselni Kroos és Isco lassúságát. Hiszen ha nem kontrázunk, nem kellene a gyors futók, nem? Hát nem. Kalocsay Géza óta tudjuk, hogy az eredményes focihoz két dolog kell: az egyik a labdabiztosság, a másik pedig a labda nélküli tökéletes mozgás. Előbbi ezen a szinten nem probléma, utóbbi viszont...

Kroos és Isco a csapat két legnagyobb kerékkötője. Szó szerint értve, hiszen a kerékkötőt régen arra használták, hogy lelassítsák a lovas kocsi mozgását, ha megindul a lejtőn. Bár Iscónak és Kroosnak biztosan nem ez a feladata, a kerékkötő szerepére tökéletesek. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a csapatban nincs, aki védekezzen és robotoljon helyettük, hiszen a Mou-féle középpályás faltól eljutottunk odáig, hogy Iscónak, Kroosnak (meg Jamesnek és Modricsnak) kellene védekeznie. Vagyis két lassú és futni nem hajlandó játékosra van bízva a támadásépítés mellett a védekezés is. Van még kérdés?

Pérez

Megkerülhetetlen a szerepe. A leggazdagabb stb. stb. klubbá tette a Realt, csak sajnos ez nem jár automatikusan eredményességgel. Mou munkájába nem szólt bele, Ancelotti is ezt mondta róla, Benítez soha egyetlen szóval nem mondta, hogy Pérez beleszólt volna a csapat összeállításába. Azonban az igazolásokon meglátszik a keze nyoma. Jobban belegondolva egyetlen hibás igazolása volt: Bale. Ő egyértelműen az ő igazolása, a többi bukta nem: biztos, hogy Danilót és Kroost sem ő kérte a csapathoz, mint ahogyan Iscót és Illarramendit sem. Túl kis halak ezek ahhoz, hogy Pérez tudott volna róluk és minden áron le akarta volna szerződtetni őket. Jamesről Ancelotti döntött, vagy talán ketten együtt. De James jó, akkor is, ha most nem találja magát.

Az eladásai problémásabbak, mivel elengedte Di Maríát, aki nagyon hiányzik a csapatból. Csak az a baj, hogy Di Maríát el kellett engedni, mert olyan igényekkel állt elő, amelyek tolerálhatatlanok voltak. Ha pedig Di María zsarolásának engednek, akkor elszabadult volna a lavina, és mindenki meg akarta volna duplázni a fizetését. Tulajdonképpen Pérezzel érezhetően van valami baj, de senki sem tudná reálisan megmondani, hogy micsoda. Az, hogy egyesek szerint még ma is, a második elnöksége idején is, beleszól a csapat összeállításába, pletyka. Bale leigazolása az ő hibája, bár ne feledjük, hogy Ancelotti Bale-nek köszönhette a Copa del Rey-győzelmet, és a BL-döntőben is ő nyitotta meg a gólesőt a hosszabbításban. Ha már mindenáron hulladék igazolásokat keresünk, akkor az előző edzőinket százszor inkább elő lehet venni Illarramendi, Isco, Danilo és Kroos miatt, mint Pérezt Bale miatt. Míg előbbiek borzalmasak, Bale azért hozzájuk képest egészen más szint.

Nem akaron ugyanakkor elkenni az edző kérdését. Ancelotti kirúgása Pérez bűne, csak semmi sem garantálja, hogy Ancelottival ez a csapat egy fikarcnyival is jobb lenne. Benítez leszerződtetése hiba volt, utólag már egyértelmű. De mielőtt bárki követ vet az elnökre, mondjon már valaki egy mozdítható edzőt, aki eljött volna a Realhoz a nyáron. Most felmerült több név is Zidane helyett, csak mindenkinek van csapata. És miért gondoljuk, hogy egy edző mindent eldobva enged a Real hívásának? Nem lehet, hogy a Real azért csak Benítezt és Zidane-t tudta leigazolni, mert senki más nem hajlandó ide jönni? Ez lehet Pérez hatása, nem tagadom.

Megoldás

Nagytakarítás kellene. Felőlem tüntethetnek a szurkolók, hogy Pérez takarodjon, de látni kell, hogy a mostanra kialakult helyzet nem az ő hibája. Ancelotti bajnokságban elért harmadik helye, a védekező középpályások talonba tétele, a koncepciótlan játék nem Pérez hibája. De tőlem mehet: hátha akkor valaki hajlandó lesz leülni a kispadra, aki Pérez miatt meg sem hallgatja a Real ajánlatát.

Ettől azonban Iscótól ugyanúgy csak örökölni lehet majd a labdát, Kroos nem fog egy fikarcnyival sem többet futni, James nem jön ki a magánéleti gödörből, mint ahogyan a letámadást vezető ellenfelek sem fognak rosszabbul presszingelni. Rendszerhiba van a Madridnál, és egy félistenre lenne szükség a megoldásához. Tekintélyes és szakértő edzőre, aki tudja, mit akar és tűzön-vízen átviszi az akaratát. Felmerült Pochettino neve – muhaha, ne vicceljünk már. A Tottenhamből akarunk edzőt hozni? A kis vidéki suttyó összeszarná magát a klubház előtt. Egy vadállatra lenne szükség: Mou után kellett Ancelotti, de most már annyira "megnyugodott" a csapat, hogy megint kéne valaki, aki felrázza őket. Mou nem jön vissza (talán jobb is). Egy idősebb és keményfejű edző kellene, aki ellentmondást nem tűrően vezeti a csapatot. Koncepcióval a fejében, nem kímélve a sztárokat sem. Amíg nem lesz ilyen emberünk, addig minden év az egyre mélyebbre csúszás éve lesz.