Nem erre számítottam, mondta a paraszt, miután a nyakába ömlött a szar. Én sem erre számítottom, miután a nyakamba ömlött a szar, és ezzel alighanem így van a teljes Madrid-család és a padre is.

A Gijón "jól védekező, masszív csapat, jól összeszoktak" bla-bla. Ismerjük ezeket a szövegeket, amióta a retkes Barcelona kb. mindent megnyer az elmúlt kb. tíz évben, a Madrid meg kb. minden évet úgy fejez be, hogy "majd jövőre". Csak az a baj, hogy

1. Jövőre sem lesz semmi, sőt amíg Messi játszik, addig a Barca minden címre esélyes minden évben.

2. A jól védekező masszív kiscsapatok általában addig tűnnek jól védekező masszív kiscsapatnak, amíg nem jön az MSN, és nem rúgnak nekik annyi gólt, amennyit akarnak.

Ezzel el is érkeztünk minden probléma alfájához és ómegájához: sosem volt a miénk a "világ legjobb támadóhármasa", pedig lehetne, hiszen Neymarral és Suárezzel mi is tárgyaltunk. Csak aztán, hogy-hogy nem, végül a parasztbácsihoz hasonlóan mégis csak valami Bale-sárt kaptunk a nyakunkba, és fosból még nehezebb várat építeni, mint szarból.

A Gijón utáni meccs legfőbb tanulságai:

1. Ki fog itt gólt rúgni???

2. A védelem és a középpálya kiválóan működik egy olyan csapat ellen, amelyik egyszer lő kapura a meccsen, és a hőtérképen felgyullad a saját térfele.

3. Ki fog itt gólt rúgni?

Ettől kezdve pedig lehet reménykedni minden áldott fordulóban, hogy a Barcelona botlani fog, mi meg nem. Csodás érzés így nekimenni az évnek augusztusban. Benítezre nem fecsérelek sorokat, mivel jól láthatóan (és reményeim szerint csupán egyelőre) nem tudja, mit kéne kezdeni a csapattal. Azért egy valamiben valamennyire reménykedhetünk: a Barca kispadja a sérülések és a transzfertilalom miatt olyan rövid, hogy néhány hónap múlva talán elfáradnak. Ezzel együtt Nyilasi hiába vizionál sokcsapatos bajnokságot, téved. Jó, ha kétcsapatos lesz a bajnokság.