Az év vége közeledtével érdemes körülnézni az ifik között, mert idén nagyon elhanyagoltuk őket. A Real szenvedése, majd csodálatos feltámadása állandó témát adott mindenkinek, akit érdekel a csapat sorsa, teljesítménye és jövője, az ifisták így teljesen háttérbe szorultak. Egészen eddig.

Nem sok értelme lenne elkezdeni az U6-os korosztálytól az ificsapatok bemutatását, bár bizonyosan vannak olyan apróságok a Realban, akik 15 év múlva a nagycsapat közelébe jutnak majd. Érdemesebb a Castillával foglalkozni, mivel ők állnak a nagycsapat kapujában, és az ott játszóktól várható (? – mindjárt kiderül), hogy már az elkövetkező években helyet követelnek maguknak egy remélhetőleg erős Real Madridban.

Világbajnok labdarúgó is került ki a Real akadémiájáról. És nem csak Casillas.

2011-12

Szóval a Castilla. A kicsik jelenleg a harmadosztályban vitézkednek, miután a nagycsapat lerabolta azt a korosztályt, amely néhány éve megnyerte a harmadosztályt és feljutott egy szinttel feljebb, a Barcelona B mellé. A 2011-12-es év Castillája nem volt verhetetlen, de megsüvegelendő teljesítménnyel nyerték meg a harmadosztályt (egészen pontosan a Segunda División B 1. csoportját). 38 meccsen mindössze hatszor kaptak ki, és toronymagasan nyerték a rájátszás előtti alapszakaszt: 78 pontjuk lett, miközben az egykor sokkal szebb napokat látott Tenerifét, Lugót és Albacetét 14-15 ponttal előzték meg. Itt jegyezzük meg gyorsan, hogy a Castillában csak ifik játszanak, az említett csapatokban viszont felnőttek. Gondolom, milyen érzés lehet felnőtt labdarúgóként szívni a Real csikóitól... Nyilván mindenki szeret minket.

Szóval abban az évben a Castilla otthon egyszer kapott ki, és fiaink összesen 77 gólt rúgtak az alapszakaszban. A gólkirályunk az azóta teljesen eltűnt Joselu lett, aki a Real Madrid elcseszett utánpótlás-politikájának élő szobra. Joselu 19 gólt rúgott a bajnokságban - mindössze 21 évesen a felnőttek ellen -, és ezzel a bajnokság gólkirálya is lett. Említsük meg, hogy előtte évben 14 góllal terhelte az ellenfelek hálóját (Morata szintén 14-et rúgott), de a Castilla nem tudott feljutni a harmadosztályból a második vonalba a rájátszásban.

A 2011-12-es idényre a csapat jobban összeérett, és abban az évben már meglátszott, hogy valami lehet ezekből a gyerekekből. A kezdőben kapott helyett (ismerős nevek jönnek) Nacho, Carvajal, Jesé, Morata, Joselu, illetve a hardcore fanok emlékezhetnek a kapus Jésus meg a középpályás Juanfran és Álex nevére, akik megfordultak a nagycsapat közelében, de nem tudtak megragadni ott.

A fenti névsort utólag nézve nem véletlen, hogy ez a csapat bajnokságot nyert, majd a rájátszásban páros meccsen szarrá verte a Cádizt: Cádizban Joselu rúgott kettőt és Morata egyet, Madridban pedig Jesé, Joselu és Morata is gurított az azóta szintén eltűnt Mosquera mellett (az Elche nem egy karrier). Ha valaki hiányolná, megemlítem, hogy Cserisev is jól tolta abban az évben: bár lényegében csak csereként állt be, 1261 perc alatt összegereblyézett 8 gólt, ami bizony nem rossz teljesítmény...

Teljesen komolyan mondom, hogy hála istennek, hogy a harmadosztályban a cádizi helyi tévé felvette a meccset, mert Joselu úgy játszott, mint az álom. Az első két gólt ő rúgta, a harmadikat pedig ő készítette elő.

Hogy ez a srác hogyan nem jutott szóhoz később a Realban, az örök rejtély marad. Főleg azok után, hogy egy évvel a fenti meccs előtt bemutatkozott a nagyoknál, és az első bajnokiján mindjárt gólt rúgott, majd a kupában is ott volt (nem úgy, mint Cserisev, hehe), és szintén góllal hálálta meg Mou-nak a bizalmat.

2012-13

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egy aranycsapat volt, aligha meglepő tehát, hogy idővel lerabolták. A következő években Jesé, Morata, Carvajal és Nacho is felment a nagyokhoz, Joselut pedig rettentően megszívattuk, mert se a Castillában, se a nagyoknál nem jutott lehetőséghez, és szívében sötét gyűlölettel hagyta el a klubot, amelyet feljutáshoz segített. Közben a 2012-13-as idényben Jesé 22 gólt rúgott, és felzárkózott mellé Cserisev, aki 11 góllal vette ki a részét a másodosztályban a 8. helyig jutó ifistáknál - akik az egész mezőnyben a legtöbb gólt rúgták!!! 80 góljukat (Jesé 22, Morata 12, Cserisev 11) egyedül a Barca B tudta megközelíteni, és olyan csapatokat utasítottak maguk mögé ebben a tekintetben, mint a Villarreal, az Elche, a Las Palmas vagy az Almería. Itt muszáj megjegyeznünk, hogy a Barcelona B csak kilencedik lett, muhaha.

2013-14

A következő évre, tehát 2013-14-re a csapat teljesen kicserélődött, és az aranylábúak közül egyetlen játékos sem maradt a kezdőben. A csapat simán kiesett, hiszen mindössze a 20. helyre voltak jók - ez az év egyébként megérne egy külön misét, mert amit a csapat művelt év közben, arra aligha vannak szavak. Lehet, hogy egy másik posztban meg is írom. Igazi antik dráma, melynek a végén, az utolsó fordulóban jött a kiesés.

A csapat harmatos teljesítményét jelzi, hogy gólkirályunk csak 8 gólt rúgott az idényben, viszont nem csatár pozícióból, hanem középpályásként. A meglepő teljesítményt nyújtó játékos neve Lucas Vázquez Iglesias. Ismerős, ugye? Ebben az évben több olyan játékos is akadt a csapatban, akiket később a nagyoknál is megpróbáltak bevetni, de Burgui, Raúl de Tomás vagy Llorente még epizódszerephez sem jutott a Real Madridban.

Bár a Castillának törvényszerűen meg kellett gyengülnie azok után, hogy lerabolták a legjobb játékosait, az edzőt hibáztatták és menesztették még év közben. Az egyébként kiválóan dolgozó Alberto Toril csak 14 meccset ért meg, utána Manolo Díaz következett, akivel a csapat minden idők egyik legnagyobb feltámadását érte meg. De erről tényleg majd máskor.

2014-15

Szóval a Castilla tavaly megint a harmadosztályba került, ahol Zinedine Yazid Zidane lett az edzőjük. Ja, de mégsem, mivel a Castilla padjára nem ülhetett le megfelelő végzettség nélkül blabla. A csapaton látszott, hogy egy évvel idősebbek és jobbak is lettek, illetve hogy pont azon a határon mozognak, ahol egy csapat már rossz a másodosztályhoz, a harmadosztály viszont kevés neki. A Castilla mindössze kettő ponttal maradt le a rájátszásról. Ha az utolsó előtti fordulóban megverik a Guadalajarát, feljutnak. Netán előtte a Sociedad B-t vagy a Sestaót. Vagy eggyel korábban a Real Uniónt. Csak éppen az a baj, hogy a fent nevezett négy csapat élet-halál harcot vívott az utolsó fordulókban: a Guadalajara és a Real Unión hozzánk hasonlóan a feljutásért kapart, a Sestao és a Soci B pedig a kiesés ellen. Nos, mind a négy csapatnak sikerült legalább egy pontot elvennie tőlünk, amellyel mind a négy megvalósította a célját. Csak mi maradtunk le a végén a rájátszásról...

2015-16

Az idei szezont a csapat megint a harmadik vonalban és megint Zidane-nal kezdte, de hála istennek a francia átvette a nagyoknál az egykori ifiedző, Benítez helyét, és bizonyította, hogy ifiedzőként is többre képes, mint a hasonló utat bejáró kollégája pincér.

A kicsiket Luis Miguel Monfort vitte tovább, aki korábban a Real B-ben (a Castillát valaha így hívták) játszott, de nem sok sót evett meg, ahogyan a nagyoknál sem azon a pár meccsen, amikor pályára lépett. Edzőként azonban nagyon tudhat valamit, mivel a 20. fordulóban vette át a csapatot, és rögtön hat meccses győzelmi széria következett. Utána már az is belefért, hogy elbuktunk néhány mérkőzést, mivel a Castilla tutira bent van a rájátszásban. Csak az a kérdés, hogy négy meccsen kell kiharcolniuk a feljutást, vagy csak kettőn. A harmadosztályból a feljutás meglehetősen bonyolult esemény: ha egy csapat megnyeri a csoportját, akkor csak két meccset kell játszania a feljutásért, ha viszont a 2-4 hely valamelyikén végez, akkor jön még két mérkőzés, amelyeken eldől a feljutók kiléte. Biztató, hogy a jelenleg első Barakaldót megvertük, és még jó pár forduló van vissza, ahol megelőzhetjük őket - csupán három ponttal vannak előttünk.

A Castillából idén mindenképpen ki kell emelni Ödegaardot, Borja Mayoralt és Marianót. Odegaard nehezen illeszkedett be, a társak nem fogadták el a szupertinit, aki a semmiből érkezett a Castillába, és annyi pénzt kapott, mint egy nagycsapatos játékos, de idénre megjött az összhang. 29 meccsen lépett pályára eleddig, és egyértelműen látszik, hogy a Castilla nem az ő szintje. Ezt a videót nézzük csak meg:

Odegaard szenvedett az elején, kár is lenne tagadni. 2015. januárban került az ifibe 3-4 millió euróért, ahol kb. 1-4 millió eurót keres évente (a számok nem pontosak, mindenki mást mond). 2015 első felében a teljesítménye nulla gól és nulla gólpassz volt. Durva. Az idei év első felében sem volt sokkal jobb a helyzet: első 1000 percében a 13 meccsen két gólpasszt adott, és egyetlen gólt sem rúgott. De aztán valami egyértelműen megváltozott a srácban. Február 14-én a fent látható teljesítménnyel rukkolt elő, vagyis két gólpasszt adott, de a mozgása sem volt csúnya. Április 3-án a Guadalajara ellen szintén gólpasszt adott úgy, hogy a saját térfeléről indulva elvitte a labdát a 16-osig, majd begurította két ember közé. Klasszik Barca-gól! Ödegaard 17 éves, vagyis rengeteg ideje van még, hogy fejlődjön. Remélhetőleg jól fog sáfárkodni a tehetségével, amely megkérdőjelezhetetlen.

Bár Borja Mayoralról már hallottunk, azért nem árt róla is szólni néhány szót: a nagycsapatnál is kapott lehetőséget az őt ismerő Zidane-tól. Idén a kicsiknél eddig 13 gólja van, ami egyáltalán nem rossz teljesítmény, ráadásul csupán két sárgát gyűjtött az egész szezonban. Sokan azt mondják róla, hogy ő lehet a következő CR. Persze ezt már Jeséről is hallottuk, de hátha valakinél bejön, ha elég sokszor elmondják.

Végül meg ott van Mariano. Ránézésre azt mondom, hogy ő az, akiből lehet egy második Ronaldo, mivel a dominikai származású, Barcelonában született srác idén 25 meccsen 19 gólt gereblyézett össze. Hoppá. Ráadásul tavaly is megvolt a 10 meccsen 5 gólja, előtte pedig a kisebbek (az azóta megszűnt C csapat) mezében rúgott 26 meccsen 15-öt. Mariano 2012-ben érkezett a Madrid C-hez, és azóta szépen jön felfelé. Remélhetőleg egészen a nagycsapatig. Kellemes problémának tűnik, ha azon kell majd gondolkodnia Zidane-nak, hogy Borja Mayoralt, Marianót vagy Jesét játsszassa elöl a Castillások közül.

Még a végére két dolog. Az egyik, hogy kevésbé vannak reflektorfényben Ödegaard mellett, de Enzo Zidane és Febas is kopogtatni fog a nagyok ajtaján néhány év múlva. A középpálya motorja Zidane fia, és mellette ott van a kiváló teljesítményt nyújtó Febas. Ha két-három év alatt beérnek, akkor elméletben felállhatnánk úgy, hogy a csapatban a kapuban Casilla, a védelemben Nacho, Carvajal és Arbeloa (esetleg a langaléta osztrák, Lienhart), középen Lucas Vázquez, Febas, Enzo és Ödegaard, elöl pedig Mariano, Jesé és Borja Mayoral. Ez nyilván csak vicc, de egy kupameccsen poénból megléphetnénk a meszkeunklub megfricskázására.

Ja, és ha már meszkeunklub. Miközben a Castilla felfelé lépkedd, és az év végén remélhetőleg ez a lerabolt, de újra összeálló csapat feljut a második vonalba, addig a Barcelona B szépen bebetonozza magát a harmadosztályba. Ámen.